2020. november 29., vasárnap

Shiatsu

A shiatsu japánból eredő módszer, melyet a 1960-as években a Japán Egészségügyi Minisztérium elismert, mint egyedi és független preventív és kiegészítő terápiás módszer. Az elméleti háttere nagyjából megegyezik a hagyományos kínai orvoslás (HKO) elméletével.

Európában az elmúlt évtizedekben számos orvos és fizioterápiás szakember közreműködésével kifejlődött egy shiatsu irányzat, mely számos testi és lelki eredetű problémák kezelésének hatékony formája.

2015 – től ezen a kontinensen elôször a svájci állam ismerte el a Shiatsu-t teljesen különálló szakmaként, mint kiegészítő terápia (Komplementär Therapie).

Célja az energetikai minták kiegyensúlyozása, az elakadások megszüntetése, továbbá a szervezet öngyógyító és fejlesztő képességeinek támogatása.

A shiatsu hatékonyan alkalmazható stresszoldás, kimerültség, különböző eredetű fájdalmak és feszültség esetén. A kezelés támogató légköre segít az ellazulásban, elengedésben és a bizalom kialakulásában. Ezek elengedhettelen tényezői bármilyen javulásnak, gyógyulásnak, fájdalomcsökkentésnek. Mélyebb szinteken a shiatsu kezelés segíthet visszatalálni önmagunkhoz, testileg és lelkileg egyaránt.
 

A shiatsu eredete.

Amikor a shiatsuról beszélünk, akkor feltétlenül meg kell említenünk az Anma masszázst, ami évszázadokon keresztül hagyományos masszázsterápiának számított Japánban.

Az Anma terápiát a kínai Tui Na masszázsból eredeztetik, ami a HKO elméletén alapszik. Majd japánban az ottani módszerekkel, kiegészülve érte el végleges formáját. Az évszázadok alatt egy komplex terápiává fejlődött, mely a mai napig alapját képezi az olyan modern japán módszerekenek, mint például a shiatsu és yumeiho


Az Anma terápia többek között a következő elméleteket és módszereket alkalmazta:

  • A Keleti diagnosztikán alapuló állapotfelmérés
  • A meridiánokkal való munkát
  • A Tsubo pontokkal való munkát. Ezek a főbb akupresszúrás nyomáspontok a meridiánok lefutása mentén.
  • A jin és jang elméletét
  • A 5 elem tanát
  • Az Anpuku terápiát (Hara diagnosztika és kezelés)
  • Seikotsu ho (csontok és ízületek korrekciója) “japán csontkovácsolás”
A Meiji korszakban (1868-1912) a nyugati orvosi szemlélet elterjedésével a hagyományos japán módszereket visszaminősítették a népi gyógyászat kategoriába, ezért az anma gyakorlók tulajdonképpen elkezdték a shiatsu kifejezést használni. Ezért egészen az 50-es évekig Anma – shiatsu-nak is nevezték.

A shiatsu jelentése “ujj nyomás” és elsőként 1919-ben Tamai Tempaku használta a Shiatsu-Ho (ujjnyomás módszer) című könyvében, mely egyesítette az Anma teóriát és a nyugati anatómiát, fiziológiát. Ebben az időszakban a hagyományok tiszteletben tartásával a shiatsu fejlődése új irányba indult, a shiatsu gyakorlók elkezdték egybeolvasztani, integrálni a nyugati technikákat, mint kiropraktika, oszteopátia a hagyományos japán módszerekkel. A nyugati orvosi módszertanokat, mint anatómia, fiziológia, és pszichológia együtt használták a HKO elméletével.